Serdülőkor és Identitáskeresés
Erik Erikson (1902-1994) elmélete szerint a fejlődés (énünk
fejlődése) életünk egészén át, tehát a születéstől kezdve egészen a halálig
tart. Elméletének fő vonulata az énidentitás és annak fejlődése az élet
előrehaladtával. Úgy gondolta, hogy a környezetünkben bekövetkező változásokra
reagálva énünk is változik.
Erikson nyolc fejlődési szakaszt különböztetett meg. Minden
szakaszban úgynevezett krízist vagy konfliktust élünk át. Az egyes fázisokból
úgy léphetünk át a következő szintre, ha ezeket a konfliktusokat (Erikson
szóhasználatában fordulópontokat) sikeresen meg tudtuk oldani. Az, hogy egy-egy
szakasz mikor kezdődik el és mikor lesz vége, mindenkinél eltérő lehet. Erikson minden egyes krízishez két ellentétes
pólust kapcsolt. Az embereknek ezek között kell valamiféle egyensúlyt
kialakítaniuk ahhoz, hogy túl tudjanak lépni a következő fejlődési szintre.
Ehhez azonban elengedhetetlen, hogy a személy mindkét oldalt megtapasztalja. Ha
az egyik kimarad, az a későbbiek során (későbbi életkorban) újabb problémákhoz
vezethet.
A serdülőkor életünk egyik legnehezebb időszakát jelenti. A
sok lelki és fizikai változás alapjaiban változtathatja meg az embert. Az
ismeretlen érzések, vágyak és változások magukban hordozzák a kérdést: ki is
vagyok valójában?
Ebben az életkori szakaszban (12-20 év) a fiataloknak helyet
kell találniuk a felnőttek világában, ám ehhez egy erős identitásérzést kell
felépíteniük. Ennek elérése kritikus fontosságú feladat a felnőtté válás
folyamatában. Kísérletezések sora veszi kezdetét, mikor a serdülő több szerepet
is ”felpróbál”, mielőtt a lényével leginkább összhangban levőt megtalálná. Az a
szerep lesz a megfelelő, amelyben saját énfogalmát és a mások által róla alkotott
elképzeléseket össze tudja egyeztetni. Ez az összekapcsolódás eredményezi a
belső összhang élményét.
Minél több a fiatalban az össze nem illő elem, annál
nehezebb kialakítania az identitását, annál inkább összezavarodik. A személy
nem kap választ a Ki vagyok én? kérdésre, így azt sem tudja eldönteni, hogy
milyen irányban folytassa életét. Ilyenkor lép fel szerepkonfúzió (a személy túl sok szerepet felpróbált, de
nem volt képes kialakítani a saját identitását, zavarodottság jellemzi),
mely abban jelenik meg, hogy a serdülő nem képes hivatást találni magának.
Erikson úgy vélte, hogy minden sikeresen megoldott szakasz
velejárója egy úgynevezett erény kialakulása. A serdülőkor fázisához kapcsolódó
erény a hűség. Ez azt a képességet jelenti, hogy akkor is hűségesek/ őszinték
maradjunk önmagunkhoz, ha vállalt értékeink esetleg szembekerülnek egymással.
Ebben a bejegyzésben a már korábban említett fontossága
miatt emeltem ki a többi közül a serdülőkor konfliktusát. A grafológia
segítségükre lehet az önmegismerés folyamatában azoknak a fiataloknak, akik
nehezebben birkóznak meg ezzel a problémával.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése