2014. február 19., szerda

Szoktál olykor számot vetni a dolgaiddal? Válaszolj magadnak pár mondatban.

Az alábbi sok-sok kérdés segíthet tisztábban látni önmagunkat. Karrier, család, párkapcsolat, barátság, és még hány terület van, ahol jól kell teljesítenünk? 

Felkészültél? Jönnek a kérdések.




Ki vagyok én, milyen képességekkel, készségekkel, személyiségjellemzőkkel és tapasztalatokkal rendelkezem? Tudom-e fejleszteni ezeket? Aktuálisak ezek még? Nem avult el a szakmám? Vagy szűnt meg teljesen? Tudnék-e valamilyen hiányszakmát kitanulni?
 Ha a szívemre hallgatok, mi az, ami boldoggá tud tenni?
Mi az, ami ösztönzőleg hat rám a munkavégzésben? Mivel lehet legjobban motiválni? Mikor voltam a legboldogabb életemben? Akkor mit csináltam?
Mi akadályoz, hogy a munkámban elérjem, amit szeretnék? Saját magam? A munkatársaim, munkahelyem?
 Hogyan tudom megteremteni az egyensúlyt a munkám és más – családi, társadalmi – szerepköröm (szülő, házastárs, testvér, barát stb.) között? Meg tudtam-e valaha? Melyikben vagyok sikeresebb? Milyen kudarcaim voltak a magánéletben, a munkában? Miért? Hogy oldottam meg?
Mit kezdek a szabadidőmmel? Hogyan hasznosítom azt? Sportolok? Egyedül, vagy társaságban töltöm? Járok nyaralni? Van hobbim? Kutyám?
 Inkább egy hagyományos álláshoz, vagy valamely hobbihoz kapcsolódik az, amit csinálni szeretnék?
Milyen jellegű munka elégítené ki leginkább a szükségleteimet? Távmunka, utazgatós, hagyományos 8-5-ig, kötetlen?
Hogyan tudnám tényleg azt csinálni, amihez kedvem van? Mi kellene hozzá? Tanulás, költözés, pénz, bátorság, vállalkozási kedv, társak? Érdemes most rögtön azt választanom, amit legjobban szeretnék, vagy várjak egy másik alkalomra?
 Hogyan tudom a munkámat egyéb céljaimmal és értékrendemmel összehangolni? Mit rendelek alá neki? Sikeres vagyok-e benne? Keresek-e vele annyit, amennyit szeretnék? Tudok-e fejlődni, növekedni, előrejutni?


 Csak őszintén! Sok sikert!

Y és Z

Annyit hallunk róluk, tudjuk, hogy kapunyitási pánikjuk van, tudjuk, hogy nem a kort, hanem a teljesítményt tisztelik, hogy ők már csak 2-3 évre előre tudnak gondolkodni, ha munkahelyről van szó, hogy márkákat látnak egy-egy cég mögött. 
Ez már nem a diplomahalmozó korosztály, ők már csak a gyakorlati tudást hajlandók elsajátítani, és tudják, hogy el kell adniuk, menedzselniük kell magukat.
Az ő feladatuk az Én márka, brandépítés...

Nem túl nagy falat ez egy átlagos fiatalnak, aki első munkahelyét keresi? Aki esetleg nem jutott be gyakorlati programba, aki nem felkapott szakmát választott magának? 
Azzal a fiatallal mi legyen, aki még nem találta meg a hivatását, azt amiben örömét is leli? 

Egyáltalán milyen én márkája legyen egy logisztikusnak, vagy egy óvónőnek?
Rendben van, igaz, hogy kitágult, felgyorsult a világ. A reklámok,  a külső környezet azt sugallja, hogy minden megvehető, megszerezhető, csak rajtunk múlik, mihez kezdünk magunkkal. Csakhogy ez így, nem igaz. Nagy ára van a gyors "fejlődésnek". Mi emberek nem tudunk olyan gyorsan alkalmazkodni. Az a bázis, ami segíthetne sikeres felnőtté válni, széthullóban van. Amit meg eleve nem ártott volna már eddig is gondozni, ápolni, fejlődni hagyni, az az a lelki, érzelmi részünket, azt meg teljesen elhanyagoljuk. 

Ismerik magukat az Y-ok és a Z-k? Mennyire fejlett az érzelmi intelligenciájuk? Hol tanulhatják meg, hogyan legyenek magabiztosak, hogy kezeljék a stresszt, milyen kommunikációs probléma van a szüleik között?



Mit kezdjek az elemzésemmel?


Gondolom, ha készíttetsz magadról egy személyiségképet, nagy várakozással nézel elébe: mi lesz benne?
Tényleg magadra ismersz majd? Tényleg rábukkansz majd benne olyan információkra, melyek segítenek neked az önismereti munkában?
Igen, és igen.

Miután sokszor elolvastad, átgondoltad, megvitattad barátaiddal, családoddal és már van terved, merre tovább (esetleg segítségért fordultál valakihez, ha komolyabb problémád van), nem kell elsüllyesztened egy fiókba az elemzésedet.


Referencia

Felhasználhatod egyfajta ajánlólevélként, -persze a személyes részek kitakarása mellett- például álláskereséskor. Ha új, jobb munkát szeretnénk, vagy úgy alakult, hogy már aktív keresésben vagyunk, minden eszközt meg kell ragadnunk ahhoz, hogy kitűnjünk a tömegből.
Csatolhatjuk önéletrajzunk és motivációs levelünk mellé, vagy a motivációs levél kiegészítéseként, persze a forrást megjelölve.
Másik lehetőség, ha a közösségi oldalak valamelyikén, (Facebook, twitter, iwiw, Linkedin, stb) vagy mindegyiken akár, a profilba feltöltjük, hiszen ma már a HR szakemberek ezeken a felületen is leinformálják a jelentkezőket.
Mennyivel jobban mutat, és mennyi hasznos információval szolgál rólunk egy hivatalos grafológiai szakvélemény, mint egy nyaralós fénykép.

Ezzel több szempontból meg is könnyítjük a kiválasztással foglalkozó szakember dolgát.

1. Ha csak interjúztatnak a kiválasztás során, a beválási arány igen kicsi, azonban ha grafológiai szakvéleményt is alkalmaznak, ez az arány egy AC hatásfokával megegyező is lehet.
2. A szakvéleményt a cégnek már nem kell kifizetnie.
3. Objektív, nem csak a munkamódról kaphatnak információt általa, hanem a személyiség más területeibe is bepillantást nyerhetnek, így azok a tulajdonságok, viselkedésminták, is  megismerhetők még az alkalmazás előtt, melyek ennek hiányában csak több hónapos munkaviszony alatt lennének.
Például a motiváció, a csapatban elfoglalt szerep, az energizáltság. 

Ha ők még nem is ismerték fel a lehetőséget ebben az eszközben, mi már használhatjuk.


2014. február 11., kedd

Csak szépülünk, vagy épülünk is?

Mitől fejlődik személyiségünk, és mennyit ér ez nekünk?

 

Sokszor találkozunk azzal a jelenséggel grafológusi tevékenykedésünk során, -amit nevezhetnénk akár hármas sokkhatásnak is- mikor is hatalmas meglepetést szerzünk beszélgetőtársunknak. Igen, az anyagiakról van szó. Mennyit is kérünk grafológiai szolgáltatásunkért, kérdezi az önmagát művelő érdeklődő?
Mikor kimondjuk a bűvös számokat, elismerő füttyentést is hallatnak néhányan. Mikor kiderül, hogy ezért az árért 5-6 oldalas teljes személyiségképet, 2 személyes találkozást és tanácsadást is kapnak, akkor ismét meglepődnek. Persze nagyon sokan kíváncsiak arra is, hogy hogyan is készül az íráselemzés, és amikor megtudják, hány módszert alkalmazunk, és hány órát is töltünk el az adott írással, akkor jön a harmadik ámulat. Ja hogy ez ilyen komoly?-kérdezik.

Igen, a grafológia ma már megbízható eszköze az önismereti úton haladóknak. Nagyon sok olyan információt nyújt, melyek mentén elgondolkozhatunk, fejlődhetünk. 

A Szinapszis 2012-ben kutatást végzett a 16-40 éves korosztály költési szokásairól. Jellemzően nagyvárosi, párkapcsolatban élő nőket kérdeztek meg.
A megkérdezett nők átlagosan havonta 6 és 22 ezer forint között költenek (budapest-vidék vonatkozásában, és jövedelem szerint lehetnek eltérések) az alábbi szépészeti szolgáltatásokra: fodrász, sport, masszázs, manikűr, szolárium, pedikűr. Ebben nincs benne a kozmetikus, szórakozás, ruha, stb.


A fontossági sorrendet mi magunk állítjuk fel, de azt gondolom, hogy az életben való evickélésünk könnyebbé tétele, a gyermekünk pályaválasztásának segítése, párkapcsolatunk működőképességének sokkal fontosabbnak kellene lennie. Persze jó, ha ápoltak vagyunk, de a belső szépséget úgysem érhetjük el külsőségekkel.





2014. február 6., csütörtök

NŐK és FÉRFIAK

Különbözőek vagyunk


A nők leggyakoribb panasza a férfiakkal kapcsolatban az, hogy soha nem hallgatják meg őket.
Ha mégis, akkor rögtön logikus megoldásokat gyártanak a nő problémájára. 
Pedig ezt a nő nem kérte!

A férfiak leggyakoribb panasza a nőkkel kapcsolatban az, hogy a nő meg akarja változtatni őket, hogy jobb, rendesebb, egészségesebb legyen. Ezért kéretlen tanácsokat osztogat.

Mert a nő gondoskodik. Az érzelmek birodalmában él.

A férfi pedig a tárgyak, a feladatok, az eredmények világában.

Ezeket az alapvető különbségeket úgy látszik, nem tudjuk észben tartani.
Na ezért is jó választás a grafológia, ha problémáinkat meg akarjuk oldani. A férfinak nem kell kibeszélnie magát, csak ír pár sort, majd elolvassa az elemzését, és beépíti valahová. A nő meg szépen kielemzi, megbeszéli a barátnőivel, és mindenki boldog.

Oszd meg férfi ismerőseiddel!
Fénykép: NŐK és FÉRFIAK

A nők leggyakoribb panasza a férfiakkal kapcsolatban az, hogy soha nem hallgatják meg őket.
Ha mégis, akkor rögtön logikus megoldásokat gyártanak a nő problémájára. Pedig ezt a nő nem kérte!

A férfiak leggyakoribb panasza a nőkkel kapcsolatban az, hogy a nő meg akarja változtatni őket, hogy jobb, rendesebb, egészségesebb legyen. Ezért kéretlen tanácsokat osztogat.

Mert a nő gondoskodik. Az érzelmek birodalmában él.

A férfi pedig a tárgyak, a feladatok, az eredmények világában.

Ezeket az alapvető különbségeket úgy látszik, nem tudjuk észben tartani. 

Na ezért is jó választás a grafológia, ha problémáinkat meg akarjuk oldani. A férfinak nem kell kibeszélnie magát, csak ír pár sort, majd elolvassa az elemzését, és beépíti valahová. A nő meg szépen kielemzi, megbeszéli a barátnőivel, és mindenki boldog.

Oszd meg férfi ismerőseiddel :)
Férfiak egymás között

2014. január 31., péntek

Ördögi körök

Vajon jól kommunikálunk párunkkal?

Veled is előfordult már, hogy hiábavalónak érezted a társaddal való diskurzust? Hogy ugyanaz a beszélgetés már többször is lezajlott köztetek? A várt eredmény azonban elmaradt. Netán belefutottatok egy jó kis játszmába, és észre sem vettétek? Ő is a saját verzióját hajtogatja, Te is a tiédet, de nem juttok előrébb.

Sokszor eszembe jut egy gondolat, -már nem tudom hol olvastam- mely így szól: ha valamit sokszor elmondasz, de nincs foganatja, akkor rosszul mondod, azaz benned van a hiba.
Én ezt legtöbbször a gyerekeimmel kapcsolatban érzem, mikor századszor kérem meg őket valamire, de meg sem hallják. 
Néha le is rajzolom. 



Egyébként ez jön be a leginkább. Szeretnek kis leveleket találni a párnájukon, a tolltartójukban, vicces rajzzal, szeretetteljes üzenettel. (Ahelyett, hogy leordítom a hajukat, az esti vacsi-fűrdés-olvasás-lefekvés-ja kész van a lecke hajtásban). Persze amikor az ember fáradt, ideges, szorongó, általában morog, vagy kiabál, esetleg fenyegetőzik, zsarol kínjában azért, hogy meghallgassák, figyelembe vegyék a kérését.

Ne adjuk fel!

Talán az segíthet, ha mindkét fél egymás után, (egy nyugodt pillanatban) őszintén elmondja mi bántja, mit szeretne a másiktól, és miért.

Például egy rendszerető embert kiboríthatja, ha párja az egész lakásban szétdobálja a ruháit, nem pakolja el a használati tárgyait. Nem elég a látványból adódó rossz érzés, de még pluszmunkával is jár a pedáns számára, hogy jól érezhesse magát otthonában.
Ebben a helyzetben hiába kérjük, hecceljük, zsaroljuk a másikat, Ő nem fogja érteni, miért zavar ez minket. Nem is várhatjuk el, hogy Ő is ugyanúgy gondolkodjon, mint mi.
Azonban köthetünk kompromisszumot is. Ki kell találni, hogy a rendszerető fél meddig tud engedni, mekkora az a rumli, amit még tolerálni tud. Ugyanígy a nemtörődöm fél is gondolja végig, meddig tud elmenni. Lehet például a nappaliban, a hálóban egy kosár, amibe a ruhákat hajigálhatja, egy polc, amibe az újságokat, csavarhúzót, töltőket teheti, vagy akár egy olyan íróasztal, ami valójában egy szekrény, és becsukva eltünteti a kupit. A rendezett káoszt elviselni már nem olyan nehéz.


Egymás érzéseinek meghallgatása a kapcsolat elmélyüléséhez vezet, csak az kell hozzá, hogy mindkét fél komolyan vegye a másikat, és ne rutinból darálja le a napot.